Daito-ryu Aikijujutsu Takumakai Hijinobashi aiki

Írta: Mori Hakaru
Aikido Journal #119 (2000)

Az alábbi cikk az Egyesült Államokban élő Brian Workman együttműködésével készült.
Mori Hakaru (8.dan), a Takumakai ügyvezető igazgatója, születettt 1931-ben. Morit Takuma Hisa kezdte daito ryura tanítani 1962-ben. 1965-ben kapta meg kyoju dairi (intruktori engedély) bitonyítványát, 1973-ban pedig a 8.dant.
Takumakai
Maison d’or Koraibashi #605
Koraibashi 1-5-4 Higashi-ku
Osaka-shi, Japan
Mikor Hisa sensei még jó egészségnek örvendett, volt egy idő, amikor arra törekedett, hogy átadjon nekünk egy bizonyos katatedori (csuklófogás) aikitechnikát. Mikor az ellenfél megragadta a csuklónkat, csak egy kis csuklómozgás használatával kellett elérnünk, hogy a támadó kar kiegyenesedjen, mint egy rúd; ebből a helyzetből áramoltattuk saját erőnket a tenyerén át a csuklójába, a könyökébe majd a vállízületébe, ezáltal irányításunk alá vonva az egész testét. A technika sikeres végrehajtása esetén az ellenfél könyöke kiegyenesedik, úgy, hogy a karja a csuklótól a könyökéig merev lesz mint egy rúd. Ez megakadályozza őt a szabad mozgásban és arra kényszerül, hogy lábujjhegyre álljon.
Mivel ez a technika az ellenfél könyökének kiegyenesítésére épül, úgy, mintha egy behajtott papírlapot egyenesítenénk vagy lapítanánk ki, „hijinobashi”-nak (könyök-kiegyenesítés) hívtuk, vagy, mivel ez egy aikitechnika, „hijinobashi aiki”-nak.
Elmondhatjuk a daito ryu-ról, hogy minél egyszerűbbnek tűnik egy technika, valójában annál nehezebbnek bizonyul, és ez alól a hijinobashi aiki sem kivétel. Első pillantásra semmiségnek tűnik, de ha kipróbáljuk, rájövünk, mennyire nehéz is jól csinálni. Bár a külső forma nagyjából elsajátítható, a mögötte rejlő alapelv tökéletes elsajátítása nélkül elég nehéz hatékony szintre fejleszteni.
Miután nagyon sokszor próbálkoztam és kudarcot vallottam a hijinobashi aikival, végül megkértem Hisa senseit, hogy mutassa meg még egyszer. Ahogy fogtam a csuklóját, lassan és részletetekbe menően megmutatta, hogyan kell csinálni, és minden egyes mozdulatnál el is magyarázta, hogy „itt így és így és így…”. Mindazonáltal minden igyekezetem ellenére hiába próbáltam összpontosítani arra, hogy mit csinál és leutánozni a mozgását, egyszerűen nem tudtam megcsinálni. A legjobb, amit ki tudtam hozni az az ellenfél csuklójának egy egyszerű kontrollja volt, ami egyértelműen nem ugyanaz volt, amit ő csinált, és gyakorlatilag teljesen képtelen voltam az ellenfél könyökének kiegyenesítésére.
Tudtam, hogy átsiklott a figyelmem valami felett, talán valami apróság, mint a csuklóm által bezárt szög,  vagy a csukló forgatásának valami különleges módja., de sosem jöttem rá, mi lehet az. Nem akarván elfogadni saját képességeim és fejlődésem hiányát, lassan eljutottam arra a szintre, hogy elkezdtem azon gondolkodni, hogy nem csupaszították-e le az idők során ezt a technikát olyannyira, hogy elvesztette minden gyakorlati alkalmazhatóságát.
Akárhányszor is gondoltam vissza a hijinobashi aikira, könnyedén fel tudtam idézni, amit Hisa sensei mondott róla, és a csuklója által kifejtett és a kézháta által előidézett érzést is, mikor alkalmazta a technikát. Mindez csak még bosszantóbbá tette azt, hogy én nem vagyok rá képes. Egy idő után kezdtem elfelejtkezni a dologról, és már nem próbáltam rájönni a nyitjára. Aztán egy napon, röviddel Hisa sensei halála után lehetőségem volt újra elővenni a problémát, és miután több különböző szemszögből tanulmányoztam a helyzetet, végül felfedeztem az alapelvet, ami a hijinonbashi aiki sikeres végrehajtásához szükséges. Mikor megértettem, olyan egyszerűnek tűnt! Világossá vált számomra, hogy a kulcs mindvégig ott volt a szemem előtt.
És ami még jobb, rájöttem, hogy ez az új alapelv a katatedorin kívül számtalan más helyzetre alkalmazható, így mindegy volt, hogy az ellenfél hol akart megragadni engem vagy a ruhámat, könnyedén alkalmazni tudtam, hogy kivitelezhessek egy hatékony technikát anélkül, hogy szükség lenne a tenyér felfordítására a csukló megfordítása céljából, mint ahogy általában a jujutsu technikák során csinálják. Az ellenfelem csuklójának vagy kezének pozíciójától függetlenül képes voltam kiegyenesíteni a könyökét egy pillanat alatt egy kis, egészen speciális módon kifejtett erő által, amely megrázta a testét úgy, hogy az néha még a középpontját is áthatotta a hasi régión keresztül. Az az ellenfél, akin ezt a technikát alkalmazzák hirtelen képtelenné válik arra, hogy elengedje a fogást, támadásából pedig mintha elfogyna minden erő, mialatt a teste megemelkedik, és kiszolgáltatottá válik a technikát alkalmazó ember számára.
Azt mondják, a Daito-ryu alapjait két alapelv, a kéz helyzetének változtatása (tesabaki), és a test helyzetének változtatása (taisabaki) képezi, és a hijinobashi aiki az előbbi egyik kristálytiszta megnyilvánulása.
Csak úgy egy hüvelyknyit fel vagy le
A Daito-ryuban számtalan, a kéz, csukló, vagy kar megragadása elleni védekezésre használt technika van (tedori), és ezek nagy része kifejezetten haladó technikának mondható abból a szempontból, hogy bizonyos kifinomult képzettségek magas szintű elsajátítását igénylik. A hijinobashi aiki egy kiváló példa erre. A legtöbb tedori technika azzal kezdődik, hogy az ellenfél megragadja a kart vagy a csuklót abból a szándékból, hogy kontrollálja, manipulálja, vagy korlátozza a szabad mozgásban. Ami érdekessé teszi a daito ryut az az, hogy a hijinobashi aikihoz hasonló technikák azon nyomban nyilvánvalóvá teszik az ellenfél számára, hogy az az érzés, hogy ő van fölényben, illetve ő irányít, mindössze illúzió, és hogy pusztán azzal, hogy megragadott, megmutatta egy gyenge pontját, megnyitotta magát.
Habár ezt az elvet a nikajo és sankajo gyakorlatcsoport technikáiban is alkalmazzuk, mint például a shutozuménál és a két- illetve egykezes shihonagénál, sehol sem nyilvánul meg jobban, mint a különféle tedori aikitechnikákban, amelyek közül a hijinobashi aiki szolgál az egyik legjobb példaként.
Sikeres alkalmazás esetén már attól a pillanattól fogva, hogy az ellenfél elkezdi bezárni a fogását, olyan helyzetbe kerül, ahonnan úgy érzi, nem tudja elengedni a fogást, miközben akaratlanul is lábujjhegyre emelkedik, vagy kibillen az egyensúlyából hátrafelé, a sarkak irányába; eztán, anélkül, hogy pontosan tudná hogyan és mikor, már le is van szorítva, meg is van dobva vagy le is van rögzítve.
Az olyan aikitechnikák, mint a hijinobashi aiki végrehajtása során a csukló vagy a kéz hátát mozgatjuk az ellenfél fogásának belsejében egy bizonyos alapelvnek megfelelően, azonban ez a mozdulat olyan kicsi, hogy kívülről nem is igazán látni. Annyira finom mozgás, nem csoda, hogy az ellenfél csak nehezen jön rá, mi történik.
Egyelőre nem fejteném ki azt a bizonyos, csuklómozgással kapcsolatos alapelvet, ami lehetővé teszi, hogy ezek a technikák működjenek, de legalább szeretném megemlíteni az irányt, amerre erőt kell kifejteni a csukló illetve a kéz hátának segítségével, ez pedig egy pont épp csak egy hüvelykkel a támadó válla fölött, vagy alatt. Mikor az ellenfél megindul, hogy megragadja a csuklódat, az ereje egy egyenes vonalon jut el a vállától a csuklójáig. Ha megpróbálod úgy kibillenteni az egyensúlyából, hogy visszanyomod az ellenkező irányba, egyszerűen beleütközöl a fogása erejébe, ami legjobb esetben is egy patthelyzettel zárul, rosszabb esetben pedig hátrányba kerülsz, mivel fentről a testsúlya segítségével tovább növelheti a támadás erejét. Ez olyan, mintha két ember egy bot két végét tolná.
Hogy ezt elkerüld, úgy kell változtatnod a csuklód helyzetét, hogy az erőd egy hüvelykkel (issun) a válla fölött vagy alatt fejtse ki a hatását (Ennek a pontnak a pontos helye helyzettől függően változik, és a „szellemed szemével” (harmadik szem? – a ford.) kell látnod.). Ettől az ellenfél válla megemelkedik, és így nagyon könnyen kibillenthető az egyensúlyából. Akit ez érdekel, próbálja ki maga, hogy milyen, ha egy hijinobashi aikihoz hasonló technikát alkalmaznak rajta.
Ami a csukló mozgatását illeti, ahogy már említettem, csak egy hüvelyknyi fel vagy le (vagy balra vagy jobbra) elégséges, és a Daito-ryu gyakorlóinak ajánlom ennek elsajátítását.