Ukemi

Írta: Detta Dickinson

Az ukemi – ahogy a testünket használjuk egy technika fogadása során – nagyon fontos eleme az aikidónak, de gyakran félreértik. Sokan úgy gondolják, hogy a torinak kezelnie kell a helyzetet függetlenül attól, hogy az uke hogyan támad. Ez bizonyos fokig igaz is. Azonban ha az uke alapvető hibákat vét, nem veszi észre,  ha olyan helyzetbe kerül, ahol meg lehetne ütni vagy csak úgy magától elesik, a gyakorlás némiképp értelmét veszti. Az aikidó gyakorlása egy folyamat kellene hogy legyen, amelynek során mindkét fél tanul és fejlődik. Minden egyes alkalomat, amikor végrehajtunk egy technikát, egy külön ütközetként kell felfognunk; felejtsük el, mi volt előtte és ne aggódjunk amiatt, hogy mi lesz utána. Se teljes megsemmisítés, se nem öngyilkosság. Mind a torinak, mind pedig az ukénak körültekintőnek és figyelmesnek kell lennie, hogy ne tegyen értelmetlen mozdulatokat, és hogy ne nyissa meg magát újabb támadási felületet biztosítva. Az értelmetlen támadások nem segítik sem az ukét, sem pedig a torit. Ahhoz, hogy a gyakorlás egy magasabb szintjére lépjünk, a támadásoknak őszintének kell lenniük, és a támadónak stabilnak kell maradnia a támadás végrehajtása során. A szétszórt, instabil támadások nem jók. Ezt a tori szinjétől függetlenül gyakorolhatjuk, még teljesen kezdőkkel is. Ha ez megvan, csak akkor jön a neheze!
 
Mialatt megpróbáltam megtanulni és felfogni ezeket az alapelveket, sokfajta instrukciót kaptam: ne engedd el, ne légy merev, ne hagyd el magad, ne lógj a másik karján, nem követed a technikát, ne blokkold a technikát; ne állj meg; ne várd meg, míg elesel; ne tolj, ne húzz; tartsd meg a kapcsolatot. Általában ha valakit így kijavítanak, rögtön átesik a ló másik oldalára, és így eltart egy ideig, mire az instrukciók értelmet nyernek. Először rá kell jönnöd, hogy pontosan mi történik (ami nem könnyű), és aztán meg kell próbálnod kijavítani. Miért kapjuk ezeket az instrukciókat? Ugyebár a tori dolga, hogy kezelje mindazokat a problémákat, amiket az uke létrehoz. Igen és nem!
 
Például egy kezdővel gyakorolva nagyon könnyű megállítani vagy kibillenteni a technikát azáltal, hogy magunk is elveszítjük az egyensúlyunkat vagy egyszerűen csak furán mozgunk. Ez egyáltalán nem segít semmiben, gyakran félreértéshez vezet a technika működését illetően, és a kezdő ekkor elkezd próbálkozni és erővel próbál abba az irányba menni, amerre szeretne. A kezdőknek ugyanaz az őszinteség és összpontosítás jár, mint bárki másnak. Ez nem azt jelenti, hogy teljes erőből támadunk vagy úgy lefogjuk, hogy nem tud mozdulni sem. Egy lassú ütésben is lehet szándék és összpontosítás és ez egy lágy, könnyed fogásra igaz lehet, anélkül, hogy ezzel teljesen mozgásképtelenné tennénk a partnert. A kezdőknek lehetővé kell tennünk, hogy a gyakorlás során az uke ne váljon zavaró tényezővé, így dolgozhatnak a saját egyensúlyukon és összpontosításukon.
 
A magas szintű torik azonban képesek kibillenteni az egyensúlyodból, vagy felhasználni bármiféle erőt, amit véletlenül a technikába teszel, hogy megváltoztassák vagy felgyorsítsák azt  (például ha tolsz vagy húzol). Ezért ne adj nekik semmit, csak legyél ott teljes egészében. Ne add oda nekik az egyensúlyodat vagy a tartásodat, ne tolj, blokkolj vagy hajolj, mert így csak több lehetőséget adsz a kezébe a játékhoz (kivéve persze, ha erre külön kérnek). És ne feltételezz semmit. Még ha épp most vagy túl 50 tenchinagén, az ötvenegyedik lehet másmilyen lesz! Használd ki a lehetőséget, hogy egy nálad sokkal magasabb szintű partnerrel gyakorolhatsz, tedd oda magad, és kövesd a technikát, így fejlesztve a sajátodat. Próbáld meg fenntartani az összpontosítást és a kapcsolatot egészen a végéig. Ha ezzel az őszinte hozzáállással gyakorolsz, a tudatosságod fejlődni fog.
 
A tudatos ukeminek számtalan előnye van. Ha a technika során végig lágy maradsz, és figyelsz, érezni fogod, mit csinálnak veled, és rájöhetsz, mi is történik valójában. Abban is segíthet, hogy hibákat és réseket találj a gyakorlatok során, vagy olyan alkalmakat, amikor visszafordíthatod az adott technikát. Hogy szólsz-e ezekről a partnerednek, az egy másik kérdés, ami nagyon sokmindentől függ, de az biztos, hogy neked meg kell próbálnod megtisztítani a technikádat ezektől a hibáktól. Az ukemi fejlődésével nő az állóképesség, javul az egyensúly, a maai (küzdőtávolság – a ford.) és a zanshin (a tudat kiterjesztése a partner felé a technika végrehajtása után – a ford.). „Minél jobban ukézol, annál biztonságosabb a gyakorlás.” Végül képessé válsz arra, hogy folyékonyan, a mozgás megtörése nélkül fogadd a technikát és változtass a saját mozgásodon, ha helyzet úgy kívánja. A saját gyakorlásom során azt tapasztaltam, hogy ha nem figyelek oda, a technikák sokkal keményebbek és fájdalmasabbak, míg ha jobban összpontosítok, szinte egyáltalán nem törik meg a mozgás és (általában) nem fáj.
Hogy közelebbről is megvizsgálhassuk ezeket a problémákat, vegyünk egy katatedori technikát egy haladó torival. Az uke a fogással védi magát. Ha elengedi, akkor valószínűleg azonnal megnyílik, és meg lehet ütni. Ha a fogásban nincs szándék (túl erőtlen), az uke hátrál vagy nem elég elszánt, akkor a tori megnitcsak azonnal támadhat anélkül, hogy végre kelljen hajtania a technikát. A tori számára szinte lehetetlen gyakorlni az adott technikát, ha a fogásban nincs semmi kapcsolat vagy összpontosítás. Más dolgok gyakorlására talán nagyon is alkalmas egy ilyen helyzet, de ahhoz, hogy az uke fejlődése és biztonsága szempontjából jobb, ha fenntartjuk az összpontosított fogást. Ebben segíthet, ha elképzeljük, hogy az uke kést tart a kezében. A technika során ez a kés egyszer sem érhet az ukéhoz. Ez nem azt jelenti, hogy a csuklót össze kell roppantani ahhoz, hogy kontroll alatt tartsuk, sokkal inkább azt, hogy a fogás létrejöttének pillanatában az uke állása, összpontosítása és figyelme azonnal a tori középvonala felé irányul, úgy, hogy a tori ne tudjon azonnal szúrni.
 
Az első kapcsolat felvétele után, a technika során több dolog is történhet. Az uke merevvé válik, és nem hajlandó mozogni. Ez egy veszélyes hiba, mivel most nem érzi, merre megy a kapcsolat, az állás és a kontroll arra összpontosul, hogy statikus és mozdulatlan maradjon, röviden önmagára koncentrál. A tori még mindig szabadon mozoghat, de az uke semmit nem érez abból, hogy merre haladnak. Ez azt jelenti, hogy bármilyen technika vagy ütés következik, az ukét teljesen felkészületlenül fogja, érni és a toritól függ, hogy megkegyelmez-e rajta. Mivel aikidóról beszélünk, reméljük, ez a kegyelem megadatik! Aikidóedzésen általában óvatosan gyakorlunk, de ez nem azt jelenti, hogy értelmetlenül! Hasonló dolog történik, ha az uke nem követi tovább a technikát – nem lesz tudatában az esetleges veszélyforrásoknak. A következő lehetőség, hogy az uke hajlandó mozogni, és próbálja követni a torit, de ragaszkodik a fogáshoz. Így bizonyos fokig a torit használják arra, hogy megtartsák az egyensúlyukat és állva tudjanak maradni. Nem éppen bölcs dolog olyasvalakire támaszkodni az egyensúlyunk megtartása érdekében, aki meg akar dobni. A tori ugyanis dönthet úgy, hogy inkább abba az irányba dob meg, amrre az uke támaszkodik. Ebben az esetben az esés erejéhez hozzáadódik az az erő, amit az uke a támaszkodásba vitt, és ezért gyorsabb és valószínűleg keményebb lesz, mivel az uke már eleve nem biztonságos, kibillentett helyzetben van.
 
A következő szint, amikor az uke ismeri a technikát és, hogy hogyan kell azt fogadni. Ekkor több dolog is történhet. Az első, hogy az uke már jóval idő előtt elkezd készülni az esésre. A technika dinamikája így elveszik, mert az uke nem követi a mozgást, és érvénybe lépnek az előző bekezdésben leírtak. A második dolog, mikor az uke rájön, hogyan kell megállítani vagy blokkolni az adott technikát. Például ha tudják, hogy a gyakorlat során a tori vág egyet lefelé, megpróbálják ezt megakadályozni úgy, hogy felfelé tolnak. Egy tapasztalt tori ekkor tud változtatni a technikán, egy tapasztalatlan viszont nem, frusztrált lesz, és az egész birkózássá fajul. Egyik eset sem szolgálja az uke fejlődését.
 
Az ütések, mint a shomenuchi és a yokomenuchi más szempontból jelenthetnek problémát az uke számára. Ahhoz, hogy a tori megfelelően tudjon ütések ellen gyakorolni, annak pontosnak és őszintének kell lennie. Az egyik shomenuchival kapcsolatos probléma, ha nem egyenes, vagyis inkább az, hogy a kéz ugyan egyenesen a fejet veszi célba, de a könyök kilóg oldalra, így az erő nem egyenesen fentről lefelé hat. Ezen segíthet, ha karddal gyakorlunk. A yokomenuchival az  lehet a gond, hogy túl görcsös (és ezért az ukét azonnal meg lehet ütni) vagy hogy ütés közben a hátsó lábbal egy kört írunk le a levegőben, ami miatt az erő fele elveszik. Mindkét ütés esetén általános hiba, ha mindössze azt a kart vagy kezet támadjuk, amivel a tori felveszi a kapcsolatot a támadó kézzel. Ekkor az uke elképesztően nyitott. Pontosan, mint a fogások esetében, az ukének kell fenntartania a támadást a kapcsolat fenntartásával és azzal, hogy úgy mozog, hogy ne lehessen megütni.
 
Véleményem szerint a legalattomosabb probléma, ha megpróbálunk megfelelni. Például, ha az ukét épp most javították ki; most ahelyett, hogy megpróbálnák megérezni, hogy mi történik, elkezdenek azon gondolkodni, hogy mit kéne tenniük azért, hogy megfeleljenek. Mivel az ukemi egy fizikai, gyakorlati dolog, ez nem fog működni. Pontosan tudom, mikor változott meg az ukemim – legalábbis azt, hogy mikortól kezdtek egyre ritkábban kijavítani. Három hónapnyi dobálás és különféle instrukciók után nagyon frusztrált lettem, mert úgy tűnt, egyik tanácsot sem vagyok képes követni. A végén, amikor elmentem edzeni (bevallom, akkor már nagyon ideges voltam), úgy voltam vele, hogy  „Fogalmam sincs, mit kéne csinálnom, de ha nem dobnak meg, akkor nem fogok lemenni!”. Minden megváltozott. Ez nem azt jelentette, hogy szándékosan megpróbáltam blokkolni vagy megállítani a technikákat, egyszerűen csak úgy döntöttem, hogy megőrzöm a pozíciómat és az egyensúlyomat, és a partnerre bízom, hogy elvegye tőlem. Ezzel a döntéssel az ukemitől való félelmeim jelentős részét is magam mögött hagytam.
 
Összességében: az ukemi teljes odaadást, és a megadás hiányát jelenti a technika minden szakaszában.
Simának kell lennie, tudatosnak, nélkülöznie kell az értelmetlen mozdulatokat és fenn kell tartani a maai-t. Ha elveszik a pozíció vagy az egyensúly, akkor azt mielőbb vissza kell szerezni. Az uke félelem nélkül kell, hogy támadjon, és nem szabad, hogy azzal foglalkozzon, milyen technika fog éppen következni. Az ukemi nem defenzív, az uke feladata a folyamatos támadás. Folyamatosan keresni  kell a tori középvonalát és törekedni kell a pozíció feletti irányítás visszaszerzésére az első kibillentés után. Az ukemi fejlődésével a tori és az uke közös munkája sokkal érdekesebbé válik, és a két szerep közti különbség szinte teljesen el kell, hogy tűnjön.