Alkalom szüli a tolvajt

(részletek)
Írta: Stanley Pranin

Sok évvel ezelőtt készítettem egy interjút egy ismert aikidóshihannal, Nishio Shojival. Nishio sensei egy magával ragadó történetet osztott meg velem, ami nagyon mély nyomot hagyott bennem, és amit sosem felejtek el. Nemcsak maga a történet volt emlékezetes, hanem az aikido és a küzdősportok – különösen a judo – közötti etikai különbségek elemzése is nagyon érzékletes volt. Itt van maga a történet, amit 1984-ben mesélt el az Aiki News stábjának:
Mr. Tohei 1953-ban ment Hawaiira. Mikor visszatért, hozott magával egy bőrdzsekit, amit akkoriban Japánban lehetetlen volt beszerezni. Rojtos szegélye volt, mint a westernfilmekben. Bőrkabátja volt egy olyan időben, amikor még bőrcipőt is lehetetlen volt beszerezni! Ezt akkor elképesztőnek gondoltam. Aztán a kabátot ügyesen ellopták. Én épp akkor érkeztem meg edzésre. Láttam, hogy az összes uchideshinek seizában kellett ülnie, Mr. Tohei pedig kiabált valamit. Aztán mondták, hogy ellopták Tohei sensei kabátját. Akkoriban épp Mr. Noguchi, Mr. Genta Okomura, és Mr. Sunadomari voltak uchideshik. Ekkor jelent meg O-sensei és azt kérdezte: “Mi történt?” Mikor Mr. Sunadomari elmagyarázta, mi történt, O-sensei ezt felelte: “Ó, szóval ellopták?” (Nevetés) Ekkor bejött a dojóba. Tohei sensei is leült seizába mert O-sensei is belépett. O-sensei elkezdett az uchdeshik körül sétálni. Mindannyian kíváncsian vártuk, hogy vajon mit fog most mondani. Ő ennyit mondott: “Tohei, ez a te hibád!” majd otthagyott minket.
Koichi Tohei az aikido egyik leghíresebb alakja. Ő volt az első, aki Hawaiira utazott, és megismertette az aikidót a szigeteken, nagy sikert aratva. Tohei erőfeszítéseinek köszönhetően Hawaiion számos aikidódojo jött létre, és több ezren kezdtek aikidót tanulni, főleg a judót és a kendót gyakorlók közül. Egy év után tért vissza Japánba. Az uchideshik és a többi tanítvány az Aikikai Hombu Dojóból egyfajta hősként tekintettek rá. Végül ő lett az első, aki megkapta aikidóból a 10. dant.
Nishio így folytatta a történetét:
Tohei egy ideig csak ült csendben. Eztán ő is elviharzott. Mindenki megkönnyebült, és elkezdett edzeni. (Nevetés) Edzés után elindultam hazafelé, amikor összefutottam O-senseijel, aki épp a mosdóba tartott. Odamentem hozzá, és azt mondtam: “O-sensei!” Mire ő: “Óó!” Azt kérdeztem tőle: “Pár perccel ezelőtt, mikor Tohei sensei kabátját ellopták, ön azt mondta, hogy ő hibázott. Miért mondta ezt?” Ő azt felelte: “Nem érted, miért? Akik budót gyakorolnak, nem rendelkezhetnek ilyen szellemmel. Nem szabad olyan dolgokat mutogatnunk, amit mások szeretnének megszerezni maguknak. Megmutathatod azokat a dolgokat, amiket oda tudsz adni, de más esetben ez nem helyes. Szegény ember, azért vette el a kabátot, mert kellett neki. Azonban azáltal, hogy elvette, tolvajjá vált. Azzal nincs gond, hogy ellopták a kabátot, de tolvajt csináltak abból az emberből. A lopás rossz dolog, de az, akinek a kabátját ellopták követte el az eredeti bűnt. Létrehozott egy olyan helyzetet, amelyben azon az emberen egy nyitás (suki) keletkezett. Egy budoka számára ez egy nagyon nagy hiba”. Ez nagyon meghökkentett, és megtanította nekem az aikido mélységét.
 
Fölülemelkedni a bosszún
Nishio története egy másik visszaemlékezéssel folytatódott, egy olyan élménnyel, amit még judokaként szerzett, és ami újabb szemszögből világított rá az aikido mélységeire, párhuzamot vonva a sporttá változtatott harcművészetekkel:
Az igazat megvallva, amikor judóztam, Mifune sensei házát kétszer is kirabolták a távollétében. Ezekről az esetekről beszámoltak a Kodokan által kiadott, havonta megjelenő Judo magazinban. Idézték Mifune sensei-t, aki a következőt mondta: “Legközelebb, ha kirabolja a házamat amikor én is jelen vagyok, elkapom, mindegy, mi történik, még akkor is, ha meghalok!” Egy öreg ember, a hetvenedik életévéhez közeledvén arról beszélt, hogy elfogja a tolvajt, még ha meg is ölik... Akkoriban nagyon lenyűgözött Mifune sensei reakciója.
Azonban nagy különbség volt O-sensei és Mifune sensei szavai között. Egyikük azt mondta, mindenáron elfogja a tolvajt és átadja a rendőröknek. A másik pedig azt, hogy ha a tolvaj azért vette el, mert kellett neki, hadd vigye, és hogy az követte el a hibát, akit megloptak. A két szellemet egy világ választotta el egymástól, annyira különböztek. Arra gondoltam, hogyha az ember egész életében judót gyakorol, akkor is csak ezt a szintet tudja elérni. Másrészről pedig úgy gondoltam, hogy az aikido mint harcművészet mélysége óriási. Ennek az esetnek a hatására hagytam abba a judót. O-sensei gondolkodásmódja konkrét, gyakorlati formát öltött. Sokszor mondta: “Hibás hozzállás olyan szavakat használni, mint a győzelem vagy a vereség. Nem szabad ilyen kategóriákban gondolkodnotok”. Nagyszerű szavak voltak ezek. Életünk során, ahogy telnek az évek, úgy gondolom, fontos hogy megemésszünk mindent, amit mondott.